Önmarcangolás

Önmarcangolás:

Nem tudom, hogy veletek is volt már-e olyan, amikor magatokkal veszekedtetek.
Amikor nem tudtátok eldönteni mit akartok. Amikor nem tudtátok a szívetekre hallgassatok, vagy az eszetek mondja az igazat. Minden esetre, én az elmúlt 1 hétben nagyon sokat vitatkoztam önmagammal, egy fiú miatt, akibe totálisan beleestem. És ezek az egyhetes szenvedésem eredményei:

2. napon:                                                     

Tombolok

Izzik a vérem,

A világ forog,

A testem kérdem;

Mi ez a dolog?

Miért érzem, 

Hogy lángolok?

Minden szavánál

Lángra lobbanok!

A pillantása eléget,

Miért érzem itt a véget?

Miért ver hevesebben a szívem,

ha hozzám szól, vagy ha kérdem?

Mi ez a tombolás itt bennem?

Miért nem megy nyugodtnak lennem?

A szívem irányít nem az eszem!

Jaj, érte hogy megveszem! 

De egy perc, 

S, ő elköszön.

Hátat fordít,

S, én megtöröm.

Alább hagy 

A tüzes tombolás,

Helyére jő

A jeges vacogás.

Újra az eszem, az eszem

Ami elnyomja a szívem

És ilyenkor rájövök

Soha, semmi sem örök

Az eszem mondja;

ő csak barát,

és engedjem, 

had menjen tovább.

  
4. napon: 

 Nem bírom:

Nem bírok nem nézni rád,

állandóan csókolnám a szád.

Nem birok élni,

Ha nem beszélhetek veled,

Nem akarok félni,

legyél, s én leszek neked.

Nem akarom! Tényleg nem!

Ne legyél a szerelmem!

De ez van, nem tudok mit tenni,

Miért kell neked ilyen jónak lenni?

Nem, nem akarlak szeretni!

De beléd zúgtam, ENNYI!

A hangod, a szád, a szemed,

Ó, ha ott vagyok veled,

Olvadok! Meghalok!

Talán, nem is én vagyok.

Te vagy a méreg,

A testemben a féreg.

Ott élsz, és fertőzöl  bennem,

Erősnek kell lennem!

Hisz, megforgatod bennem késed!

S, nevetésed belém vésed.

Így soha nem feledlek el,

Mert a szerelmed kell!

De sosem leszek jó neked,

Nem érdemellek meg téged.

Így, csak nézlek, s szenvedek

Szánalmasabb nem lehetek!

Nem feledlek téged sose,

De ez most egy ilyen mese;

A királylányt elfeledi a hercege,

Mert ő más lányt mentene.

Így a lány a várban,

Egyedül egy szobában

Csak nézi-nézi hercegét,

Ki másnak adta a szívét.

6. napon:

Reménytelenségem

Fürdök a reménytelenségben!

Kiáltok ott lenn a mélyben.

A kút alját, még el nem értem,

Csak szerelmet ennyit kértem.

Nem kértem semmit,

Csak Happy Endet ennyit!

De már az sem érdekel,

Hisz, messze van még a vég,

 A dolgokat, így fogadjuk el;

Nem kel ez nekem még!

Ha két szemedbe nézek,

Csak reménytelenséget érzek.

Messze vagy, hogy elérjelek,

Távol vagy, hogy kérjelek.

Nem változtak érzéseim,

De változtak, a kéréseim:

Maradjunk csak barátok!

Ígérem mást nem is várok.

A reményem odalett,

Hiába már minden tett.

Te és Én, együtt nem leszünk,

Sose ér majd össze kezünk.

 Így, a reményt eltemetem,

A Gondolatot elfeledem.

De, ha még is észre veszel,

És nem engedsz majd el,

Akkor mindent előások,

De örökké várni rád, sok!

És tudd, a vérem hajt,

És keresem, az összes bajt, 

Így, nem ragadok le nálad,

Ha kellek, majd kinyitod a szádat.

8. napon 

Ráébredtem

Próbáltam elnyomni mit érzek,

És most, legbelül vérzek.

Hiányzik a szívem egy darabja,

 Csak te vagy aki visszaadja.

Ráébredtem, hogy szeretlek,

Nem lehet mit tenni,

Szerelmes vagyok beléd,

De a szívet, nem lehet megvenni.

Nem akarnám, de nem is lehet

Megvenni a szívedet.

De megakarom szerezni,

Ha igazán tudsz szeretni.

Ha magam miatt szeretsz ,

És nem más okokból.

Mert akár olyan is lehetsz,

Tanultam már másokból.

De nem olyan vagy 

Tudom jól,

A szép szád,  mindig

Igazat szól.

Én odaadtam szívemet,

És semmit nem kérek érte.

Én odaadom, pedig ön

Soha nem is kérte.

Te vagy a lelki társam,

És most végre rád találtam.

Te megértesz, te belém látsz,

A lelkemig hatolsz,

Tudod minden titkomat,

Ezért még meglakolsz!

Szép álom, hogy mi együtt legyünk,

Hogy minden hova együtt megyünk.

Álomnak szép,

De nem igaz.

És tudom ezt rég,

Nincs rá vigasz.

De már tudom, hogy szeretlek,

Hogy ellene már, nem tehetek.

Így, tovább és tovább álmodom,

Te vagy életem és mámorom.