Ki nevet a végén?

Ki nevet a végén?

Ha most rád nézek,

Csupán szánalmat érzek.

Csak játszod itt a nagymenőt,

Csak mutatod erőd,

Mindenki körül rajong téged,

Hát még most sem érted?

Hány igaz barátod van neked?

Van sok haverod, az lehet,

De olyan, ki tűzbe menne érted,

Kinek fontos létezésed,

Ki nem csak kutya, s nem egy szolga,

Ki dolgaidba beleszólna.

Aki nem érdekből barátod,

Majd te is meglátod,

Amikor majd bajban leszel,

És a mély gödörbe esel,

Senki nem lesz, hogy kihúzzon,

Hisz, senki nem volt, hogy szóljon

A gödörről, mi előtted állt,

Elhagyott a sok barát.

És akkor eltöprenghetsz azon,

Egyedül, a gödör mélyén,

Magányos vagy nagyon-nayon

Már szégyen ül a menő képén.

Na, te közkedvelt nagy arc

Véget ért a nagy harc!

Nem vagy több, csupán féreg,

Ki mások lelképe lépett.

Elnyomta az embereket,

S, most egyedül van, milyen remek!

Régen még irigyeltelek,

hogy szeretnek az emberek.

Ma, csak üresen nézek rád,

egyedül már nincs nagy szád.

Már hálát adok az égnek,

hogy nem vagyok ily méreg.

Van sok barátom, aki tűzbe menne értem,

kiknek fontos létezésem.

Kik szónak, ha előttem a gödör,

de ha bele esek, ha lelkem összetör,

ők akkor is kihúznak onnan,

mert bennük mindig bízhattam.