Az Otthonom

Az otthonom

Ha kinézek az ablakon,

Nagy fákat látok.

Ha átnézek a városon,

Nyugodttá válok.

Mosolygok akaratlanul,

Olyan szép itt minden,

Csak bámulok vadul

Gyönyörűbb, mint hittem.

Eddig nem is vettem észre,

Milyen gyönyörű helyen lakok,

De komolyan nézz le!

Milyen szerencsés vagyok!

Sok fa van, és sok a virág,

Annyi minden vár itt rád!

Ez a környék, varázslatos!

S, hogy itt élhetek, csodálatos!

Itt születtem,

Itt tanultam meg járni,

Itt kamasz lettem,

És itt fogok felnőtté válni.

Ez a hely az otthonom,

Ismerek minden zeget, és zugot.

Ha az utcán járok értem,

Hogy a szél mit suttogott.

Minden egyes nesz, vagy hang,                                                                                   

Oly, ismerősen szól,

A kutya ugatása, a harang,

Vagy a HÉV a távolból.

Ez a hely, ahol mindnyájan lakunk,,

Ahol sírunk, szomorkodunk,

Ahol boldogok vagyunk,

Ez, a mi otthonunk.