Félek

FÉLEK

Attól félek, hogy egyedül maradok,

Egyedül leszek, amikor meghalok.

Nem lesz soha, ki fogja a kezem,

Senki se nyújt majd, vigaszt nekem.

Senki se segít jónak lennem,

Senki se bíz majd meg bennem

Félek, félek, félek,

Hisz hajszálnyira van

A haláltól, az élet

A testünk, oly sebezhető,

Lelkünk, könnyen megtörhető.

Az élet gyorsan elröppenő,

De magányosan lassan telő.

Félek a haláltól,

A Búcsúzás fájdalmas.

De ha szenvedsz a magánytól,

Az élet olyan szánalmas.

Félek, hogy nem lesz majd  gyerekem,

Hogy értelmetlen lesz majd élnem,

Félek, hogy félelem lesz az életem,

S, félelem a végzetem.

Ez a vers ostobaság csupán,

Mit kamasz írt, ki megijedt

a világ végtelen nyomorán,

s magányában ír csak ilyet.