Ha látnál

Hiába, te már csak ilyen maradsz. Állandóan felültetsz és állandóan csalódnom kell benned. Az életemben te vagy a csendes gyilkos aki mosolyogva próbál tönkre tenni, és úgy tűnik, sikerrel.

Várok rád piszkosul

100 éjszakán túl,

Szeretlek rohadtul,

De megfeszült a húr.

Miattad sírok,

Miattad nevetek,

Többé már nem bírok,

Nem bírok veletek!

Ti cudar gondolatok,

Te ócska, vacak világ!

Könyörgöm hagyjatok!

Mért gondolok mindig rád?

Megfertőzted elmém

Mindig te vagy eszemben,

Csak állnál egyszer elém,

S, látnád már is szememben.

Látnád,

Hogy megőrülök érted,

Tudnád,

Hogy szívem már elkérted

Értenéd,

Hogy szerelmes vagyok beléd

Kérnéd,

Hogy ne menjek el még

Éreznéd,

A fájdalmam mit rám hoztál

Feltépnéd

A sebemet mit okoztál

Szólhatnál,

Hogy megváltsad világom

Láthatnál,

Mert itt vagyok a világon

Rájönnél,

Hogy nem vagyok senkid neked

Megtörnél,

Hogy ne legyek többé veled

Itt hagynál a porban,

Hadd zokogjak kedvemre,

Ugyan! Ilyen korban!

Te teszel még a fejemre.

Nem vagyok senkid és semmid

Mondanád

Nem számítok neked semmit

Hallatnád

Ha szerelmem meglátnád,

Biztosan, eldobnád.