Zuhanás

Zuhanás
 
Csak zuhanás, zuhanás,
Nincsen semmi más!
Zúg a fejem
Kell ez nekem?
 
Nem érzem úgy, hogy élek! 
És talán ez is nagy vétek?
Nem vagyok most önmagam,
Messze eldobtam az agyam.
 
Csak zuhanok, zuhanok,
Nem tudom ki vagyok.
Mind ha csak játszanék egy darabban,
Most már magamat eladtam.
 
Mind ha 2 ember lenne bennem,
Mind ha másnak kéne lennem.
Nem teszek semmi jót, se rosszat,
Csak létezem.
-De így élek majd évek hosszat?
-Kérdezem.
 
Nem érzek semmi mást,
Csak hosszú, hosszú zuhanást.
Csak föld és ég között lebegek.
Nem látok csak hegyeket.
 
Nem látom a mát, se a holnapot.
Már azt sem tudom hol vagyok!
Nem tudom mit teszek, és miért?
Nem tudom mit teszek, és kiért?
 
Nevetni szeretnék, és élni. 
És nem akarok félni.
Szeretném megtalálni önmagam
Azt, kit nem tudom most merre van.
De nincs előttem semmi más
Csak zuhanás, zuhanás, hosszú-hosszú
Zuhanás!

Kitartok meletted

Kitartok Melletted

Ma megláttalak téged,
Láttam amint forrt a véred.
Láttam, amint pirult arcod
S láttam álcád nehezen tartod.

Nem tudom, hogy védjelek meg téged
De bármit megtennék én érted!
Azt nem tudom, hogy segíthetnék,
De minden bajt válladról le vennék!

Tudtam, hogy valami fáj nagyon,
És ezt hagyni én, soha sem fogom.
Így megkérdeztelek téged:
-Mondd mi nyomja szíved?

Nem tudom, hogy védjelek meg téged
De bármit megtennék én érted!
Azt nem tudom,  hogy segíthetnék,
De minden bajt válladról le vennék!

De te nem feleltél.
Még csak rám se néztél.
Aztán, mikor megszólaltál
S mi téged bánt elmondtad végre,
Csak sírtál és zokogtál
Könnyesen néztél fel az égre.

Nem tudom, hogy védjelek meg téged
De bármit megtennék én érted!
Azt nem tudom  hogy segíthetnék,
De minden bajt válladról le vennék!

Segíteni szeretnék, mindennél jobban!
De szemed mint a tűz, haragosan lángra lobban.
Hirtelen ellöksz magadról
S nem engedsz közelebb!
Vissza se nézel a túlpartról
Elvágtad a kötelet.

Nem tudom, hogy védjelek meg téged
De bármit megtennék én érted!
Azt nem tudom,  hogy segíthetnék,
De minden bajt válladról le vennék!

Hát nem emlékszel arra, mit régen ígértem?
Hát nem azt mondtam érted, feláldoznám én a vérem?
Hát nem azt mondtam örökké vigyázok reád?
Engedd hadd segítsek, tudom hogy most csúf a világ.

Nem tudom, hogy védjelek meg téged
De bármit megtennék én érted!
Azt nem tudom, hogy segíthetnék,
De minden bajt válladról le vennék!

Még nem tudom, hogy-hogy segíthetnék neked
Csak azt tudom, meg fognám a kezed,
Kitalálnánk valamit mint mindig,
De most a szemed az utamra indít.

Nem tudom, hogy védjelek meg téged
De bármit megtennék én érted!
Azt nem tudom, hogy segíthetnék,
De minden bajt válladról le vennék!

Így míg csak tudok veled leszek.
Egy jó mély levegőt veszek.
És követlek az úton némán, szótlanul,
Mert szótlanságom alatt, a barátság lapul.

Álmodj Angyalkát Kicsim!

Álmodj Angyalkát Kicsim! 

Eljött most az éjszaka 

A napocska is elaludt már

Szólít is az éj szava,

Az ágyikó csak téged vár.

Csak téged vár, kis szívem,

Hogy fáradt vagy, azt elhiszem.

Hisz volt ma játszás, pancsolás

Volt ma hiszti, ordítás.

Most hunyd csak le a kicsi szemed,

Add kezembe kicsi kezed.

Ennyire még embert,

Nem szerettem úgy mint téged,

Hidd el bármit megtennék,

Csak Neked, Csak Érted.

De most csak őrzöm kicsi álmod,

Melyben a sok angyalt látod.

Körülötted minden nyugodt már,

Hát nyugodj meg te is, kis bogár 

Már elaludtál csak most látom,

Ébredésed, már most várom.

Imádom nézni ahogy alszol,

S arcodra az éj, furcsa árnyat rajzol.

 Imádom hallgatni a szuszogásod,

Megnevettet motyogásod.

S, míg te fél csendesen alszol, én

ezen az éj közepén

 Álmodozom arról, 

mi lesz, majd ha nagy leszel,

S,én úgy hiszem

Majd még büszkébbé teszel.

Semmin nem töprengem már,

Csak nézlek téged édesem,

Rád, még sok szép dolog vár,

De most csak aludj édes, kedvesem.

 

Amikor körül vesz a boldogság

Amikor körül vesz a boldogság

Szeretem az életem,
Bármi is a végzetem.
Szeretek mosolyogni, nevetni,
És szeretek, szeretni.
Szeretem a családom,
A világ is jó barátom.
Van, akire számíthatok életemben, 

Így nem kell élnem félelemben.
S ha akadályok elém állnak,
A mosolyaim könnyé vállnak.
A boldogságom, küszködés lesz,
A szomorúság, komorrá tesz. 

Hisz mind hibáztunk már,
És fogunk is még,
De a megoldás minket vár
Vár, hol kék az ég.
Hol kék az ég, és süt a nap.
Hol madár dalol, a fák alatt.
Hol minden jó, hol minden szép
De ha gond majd újra tép.
Akkor már a madár se szól
S te ismét harcolsz valahol. 

De tudod, minden éj után
Jön egy reggel, napsugár,
A sötétség után
Rád valahol, a fény vár.
Tudd csak egy dologért hibázunk,
Hogy hibáinkból tanuljunk.
Mert akkor küzdünk, sírunk.
De így majd többet bírunk.
Minden egyes könnyet,
Egy nagy-nagy kacaj követ.
Bár tudom hogy most fáj a seb,
A szívbe maró hegyes lövet.
De hidd el, jobb lesz. Ígérem neked
Valaki, majd megfogja kezed.
Felsegít majd, és akkor
Boldog leszel attól a naptól.
Őrült, boldog, bolond ember,
Ki hálás a világnak mer él, létezik, és szeret,
S hogy szeret, a legtöbb amit ember tehet:

 Hogy szeret embert, növényt és állatot,
De tudd, ez is csak egy állapot!

Ítéletek

Ítéletek

Ember, és ember között
Mi különbség van?
Mindenki, oly földhöz kötött
Itt senki se ártatlan.

Mért számít az nekünk,
Hogy másnak milyen színű bőre?
S parasztok, miért leszünk?
Miért más ő tőle?

Miért kell az ember,
És ember között, különbséget tenni?
Mért nem lehet, egyszer
Mindenkinek megértőnek lenni?

Mit számít az nekünk,
Hogy ő,  hova született?
S mért nem lehet velünk?
Ha kissé különc lett.

Mit tudhatunk mi arról,
Hogy kinek, milyen volt élte?
Nem is kell tudnunk, de akkor
Ne bíráljuk azt, ki élte.

Nem tudhatunk arról semmit,
Hogy mért csinálta a rosszat.
Mért tette azt, amit?
Így ne szidjuk mi óra hosszat.

Ahhoz pláne nincs közünk,
Hogy a másik, kit szeret.
Hisz, magunkból kivetkőzünk
Ha olyat, kit nem lehet.

Pedig bizony lehet!
Bárki gondol, bármit.
Az ember ennyit tehet,
Hogy azt teszi mi csábít.

Azt szeret,
Kit szeretni akar a szíve.
Azzal lehet,
Kinek örök híve.

Minden ember, azt a vallást vallja,
Ami neki szíve joga,
Nem kell, hogy a világ hallja,
De ezt nem tilthatja senki soha.

Ítéletet azután mondj bárkiről,
Ha az illetőt, ismered.
S aztán papolj bármiről,
Ha, te csak a jót hirdeted.

Az, hogy ő ki, és kinek született
Nem rajta állt, vagy bukott.
S, hogy mit miért tett?
Azt, nem mindig tudhatod.

Még is, ítéletet mondasz
Más emberek felett.
S, hogy ő jobb ember mint te,
Az könnyen meg lehet.

Fogadjuk el egymást,
Olyannak, amilyen.
Mert tanulnunk kell egy, s mást
Hisz, a világ ilyen.

Ha nem tudsz rajta változtatni,
Segítsd, támogasd, és szeresd.
Ideje már megtanulni,
Hogy ne a rosszat keresd.

Sok dologban különbözünk,
De mind élünk, és szeretünk,
Mind emberek vagyunk,
És valamit, valamit mind itt hagyunk.

Ha látnál

Hiába, te már csak ilyen maradsz. Állandóan felültetsz és állandóan csalódnom kell benned. Az életemben te vagy a csendes gyilkos aki mosolyogva próbál tönkre tenni, és úgy tűnik, sikerrel.

Várok rád piszkosul

100 éjszakán túl,

Szeretlek rohadtul,

De megfeszült a húr.

Miattad sírok,

Miattad nevetek,

Többé már nem bírok,

Nem bírok veletek!

Ti cudar gondolatok,

Te ócska, vacak világ!

Könyörgöm hagyjatok!

Mért gondolok mindig rád?

Megfertőzted elmém

Mindig te vagy eszemben,

Csak állnál egyszer elém,

S, látnád már is szememben.

Látnád,

Hogy megőrülök érted,

Tudnád,

Hogy szívem már elkérted

Értenéd,

Hogy szerelmes vagyok beléd

Kérnéd,

Hogy ne menjek el még

Éreznéd,

A fájdalmam mit rám hoztál

Feltépnéd

A sebemet mit okoztál

Szólhatnál,

Hogy megváltsad világom

Láthatnál,

Mert itt vagyok a világon

Rájönnél,

Hogy nem vagyok senkid neked

Megtörnél,

Hogy ne legyek többé veled

Itt hagynál a porban,

Hadd zokogjak kedvemre,

Ugyan! Ilyen korban!

Te teszel még a fejemre.

Nem vagyok senkid és semmid

Mondanád

Nem számítok neked semmit

Hallatnád

Ha szerelmem meglátnád,

Biztosan, eldobnád.

Öszzezavarodva

Összezavarva:

Csak ülök az ágyamon,

A képeimet bámulom.

Amiken még kicsi voltam,

Amikor még mást gondoltam.

Amikor még abban hittem,

Mit gyerekfejjel elképzeltem.

Amikor még hittem, hogy vége van a földnek,

Hogy az emberek leesnek, és eltörnek,

Amikor még voltak angyalok, manók, tündérek,

Ó, boldog gyermekévek.

Amikor nem volt gonosz, csak a jó,

Se ördög, csak angyalszó.

Amikor a jóról tudtad, hogy az jó,

Ma, ez elgondolkodtató.

Ma már semmiben nem vagy biztos,

Csak az kavarog a fejedben, ami titkos.

A lelkem egy része még gyermek,

Hát miért kavarod meg?

Nem látod, hogy fáj

Amiket mond az a száj?

Miért kell azt, akit szeretek

Bántanotok, felnőttek?

Miért nem látod, hogy sírok,

És most, sírva neked írok.

A könny égeti az arcomat,

Ahogy azon végigszalad.

De hiába maradt lelkem egy része gyermek,

másik felnőtt korba lépett.

A Föld már kerek, nincs vége,

És már nem hiszek mesékbe.

Már nincs angyal, manó, tündér,

Ez a korszak, véget ér.

Már nem biztos, hogy jó a rossz,

Már létezik gonosz.

Most összezavartan csak ülök,

És a gyermekkorba menekülök.

Testvérek

Testvérek

De szeretlek téged, testvérem

Ülsz a nyakamon és szívod vérem.

Csak a rosszat látod,

A kisebbet bántod.

Azt az elvet vallod,

Hogy a kisebb felett állsz

És akkor leszel menő,

Ha paraszttá válsz.

Ha a kisebb, kifekszik alád,

Hogy te lábad, megtörölhesd benne.

Csak annyit mondok, ANYÁD!

Ő veled ilyet sose tenne.

Csak azért, mert előbb születtél, nincsen rá jogod,

Hogy kis tesód a  földig tiporod.

Ha van egy ilyen bátyád,

Már az magában elég,

De adj istenek hálát,

Nekem kettőt adott az ég.

Engem két oldalról cseszegetnek,

Ők ketten, velem veszekednek.

Egynek még vissza is tudnék vágni,

De kettővel már nem egyszerű bánni.

Nekem két báty szívja véremet

Úgy, hogy becsüld csak a nővéredet.

Keresztfiamnak

Keresztfiamnak:

Mint fény a sötétben,
Öröm az életben,
Ragyogás a szívemben,
Olyan vagy te énnekem
Drága, keresztgyermekem.
Mikor először láttalak, 
A szívem megszakadt
Olyan boldog voltam,
Kimutatni nem is tudtam.
És, hogy a keresztanyád lehetek, 
Ez egy hatalmas tisztelet.
Remélem jó keresztanyád leszek,
Mindenben segítek majd neked,
Mindig ott leszek melletted.
Vigyázok majd rád,
Ha nincs ott anyukád,
Ha megnősz sokat játszunk,
Sokat alszol nálunk.
Elviszlek majd ide-oda 
Uszodába, moziba,
De azt biztosan ígérem,
Szeretlek, és védelek,
Bármi történjen...