Kitartok meletted

Kitartok Melletted

Ma megláttalak téged,
Láttam amint forrt a véred.
Láttam, amint pirult arcod
S láttam álcád nehezen tartod.

Nem tudom, hogy védjelek meg téged
De bármit megtennék én érted!
Azt nem tudom, hogy segíthetnék,
De minden bajt válladról le vennék!

Tudtam, hogy valami fáj nagyon,
És ezt hagyni én, soha sem fogom.
Így megkérdeztelek téged:
-Mondd mi nyomja szíved?

Nem tudom, hogy védjelek meg téged
De bármit megtennék én érted!
Azt nem tudom,  hogy segíthetnék,
De minden bajt válladról le vennék!

De te nem feleltél.
Még csak rám se néztél.
Aztán, mikor megszólaltál
S mi téged bánt elmondtad végre,
Csak sírtál és zokogtál
Könnyesen néztél fel az égre.

Nem tudom, hogy védjelek meg téged
De bármit megtennék én érted!
Azt nem tudom  hogy segíthetnék,
De minden bajt válladról le vennék!

Segíteni szeretnék, mindennél jobban!
De szemed mint a tűz, haragosan lángra lobban.
Hirtelen ellöksz magadról
S nem engedsz közelebb!
Vissza se nézel a túlpartról
Elvágtad a kötelet.

Nem tudom, hogy védjelek meg téged
De bármit megtennék én érted!
Azt nem tudom,  hogy segíthetnék,
De minden bajt válladról le vennék!

Hát nem emlékszel arra, mit régen ígértem?
Hát nem azt mondtam érted, feláldoznám én a vérem?
Hát nem azt mondtam örökké vigyázok reád?
Engedd hadd segítsek, tudom hogy most csúf a világ.

Nem tudom, hogy védjelek meg téged
De bármit megtennék én érted!
Azt nem tudom, hogy segíthetnék,
De minden bajt válladról le vennék!

Még nem tudom, hogy-hogy segíthetnék neked
Csak azt tudom, meg fognám a kezed,
Kitalálnánk valamit mint mindig,
De most a szemed az utamra indít.

Nem tudom, hogy védjelek meg téged
De bármit megtennék én érted!
Azt nem tudom, hogy segíthetnék,
De minden bajt válladról le vennék!

Így míg csak tudok veled leszek.
Egy jó mély levegőt veszek.
És követlek az úton némán, szótlanul,
Mert szótlanságom alatt, a barátság lapul.