Amikor körül vesz a boldogság

Amikor körül vesz a boldogság

Szeretem az életem,
Bármi is a végzetem.
Szeretek mosolyogni, nevetni,
És szeretek, szeretni.
Szeretem a családom,
A világ is jó barátom.
Van, akire számíthatok életemben, 

Így nem kell élnem félelemben.
S ha akadályok elém állnak,
A mosolyaim könnyé vállnak.
A boldogságom, küszködés lesz,
A szomorúság, komorrá tesz. 

Hisz mind hibáztunk már,
És fogunk is még,
De a megoldás minket vár
Vár, hol kék az ég.
Hol kék az ég, és süt a nap.
Hol madár dalol, a fák alatt.
Hol minden jó, hol minden szép
De ha gond majd újra tép.
Akkor már a madár se szól
S te ismét harcolsz valahol. 

De tudod, minden éj után
Jön egy reggel, napsugár,
A sötétség után
Rád valahol, a fény vár.
Tudd csak egy dologért hibázunk,
Hogy hibáinkból tanuljunk.
Mert akkor küzdünk, sírunk.
De így majd többet bírunk.
Minden egyes könnyet,
Egy nagy-nagy kacaj követ.
Bár tudom hogy most fáj a seb,
A szívbe maró hegyes lövet.
De hidd el, jobb lesz. Ígérem neked
Valaki, majd megfogja kezed.
Felsegít majd, és akkor
Boldog leszel attól a naptól.
Őrült, boldog, bolond ember,
Ki hálás a világnak mer él, létezik, és szeret,
S hogy szeret, a legtöbb amit ember tehet:

 Hogy szeret embert, növényt és állatot,
De tudd, ez is csak egy állapot!