Egy kicsit megcsúszva, de itt a karácsonyi versem :)
Természetesen muszáj volt! ;)

Kinn a téren 

Kinn a téren emberek állnak, 

Valamilyen jelre várnak.

Felnőttek, öregek, és gyermekek, 

Mind egy kupacban 

Várakoznak, beszélgetnek,

S kacagnak vad akaratlan.

Egy kisfiú meredten bámul,

Épp egy idős nőre ámul.

Ki egyedül van egyedül,

Mellette már senki sem ül.

Kinn a téren állnak az emberek,

Kacagásukkal teli a Berek.

Csak egy nő ül búsan, szótlanul,

Szemében csak könny lapul.

Este van, már minden hideg.

Egyedül a tűz mi meleg.

A tűz körül emberek állnak,

S együtt már csöppet se fáznak.

A tűztől távol csak egy öreg nő ül,

De most egy kisfiú elébe pördül.

Esik a hó az asszonynak nyakára,

Így figyel csak fel a bíró fiára.

Kinn a téren a tűznél, 

Ülnek az emberek.

Csak két ember lóg ki a sorból;

Egy asszony, meg egy gyerek.

Reszket a gyermek egész teste

A nőre néz és megkérdi;

- Mért ül egyedül ma, szenteste?

S a nőt meg rosszul ítéli.

Mert az nem szól semmit sem,

Csak ül a padon meredten.

S a kis gyermek csak áll előtte 

Valamivel segítene.

Kinn a téren szenteste

Egy asszony a sírást elkezdte.

S egy kisfiú épp kitalálja,

Hogy lehetne barátja.

Ajándékot adna neki, 

Hisz azt mindenki szereti,

De esze jobb ötletre gyúl,

A nőhöz megy és reá borul.

Megöleli jó szorosan, némán,

S a nő vissza szorítja őt bénán.

Felsír majd felkacag 

Megfogja a fiú kezét

Ez a legszebb mit bárki adhat,

Ez a legjobb ajándék.

Egy kisfiú kinn a téren

Egy asszonynak okozott éppen

Egy csodálatos Szentestét.

Amilyet a az asszony, nem élt meg még.

Mert ez a karácsony, semmi más

Csak béke és kacagás.

Felnőttek, öregek, és gyerekek,

A karácsony csak szeretet.